Annát ha felületesen is, de ismerem pár éve. Koncerteken futottunk össze többnyire, amolyan “ismerősöm ismerőse” volt. Egy állást akart megpályázni, amikor úgy érezte, nincs egy elfogadható CV fotója, ezért megkeresett, hogy tudnék-e segíteni.
Nekem a CV fotók mindig igazolványkép jellegűek voltak, ezért az kértem, hogy ha már ilyen lelketlen képeket kell készítenem, akkor csináljunk pár portrét is, azokat legalább én is szeretem elkészíteni.
Benne volt, bár számára idegen dolog volt a pózolás, ahogy ezt minden portréfotózásra betoppanó állítja magáról. Őket azzal szoktam nyugtatni, hogy nem kell pózolni, csak a saját határainkon belül maradva megpróbálni természetesnek, őszintének maradni. Akkor nem tudunk hibázni, mert az mindenkinek jól áll. Szerintem neki is.
