Ahogy arról régebben írtam, Tiffany és Andris kért fel, hogy legyek a fotósuk az esküvőjükön.
Mivel az utolsó pillanatig nem láthatták egymást, ezért azt javasoltam, hogy hadd legyek ott mindkettőjük készülődésénél, hadd csináljak azokról a pillanatokról is fotókat, amik titokban zajlottak egymás előtt. Azokról az apró pillanatokról, amik olyan sokat hozzátesznek majd a következő óráikhoz. Úgy gondolom, hogy időben, energiában és szervezésben mindenképp megéri a fáradtság, mivel ezek olyan dolgok, amik többé nem ismétlődnek meg. Szerencsésnek érzem magam, amiért mindenre örömmel bólintottak, hogy én lehettem az, akire rábízták magukat, hogy ott lehettem és fotózhattam őket az elejétől a végéig.
Élmény volt látni Andrist, aki egyedül készült a katonai díszegyenruhában; Tiffanyt, amint a szülők, testvérek és rokonság sürgés-forgása közepette mesélte a forgatókönyvet, miközben arra vártunk, hogy kiürüljön a ház és hozzáfoghasson a öltözésnek.
A tényleges esküvői fotózás kezdetével elpárolgott minden előzetes félelmem, mert ugyanazt éreztem, amit a hetekkel korábban róluk készült sorozat alatt is. Nem lehet elrontani. Minden mozdulatuk, gesztusok őszinte, egyszerűen csak szeretik egymást és ez ott van minden közös pillanatukban, nekem csak ott kellett lennem.
Hálás vagyok, hogy megkerestek, nagyon örülök, hogy elvállaltam és megismerhettem őket!
