A legizgalmasabb számomra a portréfotózás. Nem tudom ki hogy készít portrékat, gondolom mindenkiben van egy kialakult munkamódszer, hogy mennyire instruál, kommunikál, mennyi időt fektet az ember megismerésére.
Többször kérdezték, hogy megy ez nálam, ezért beszélek kicsit erről.
Szükségem van időre, ahogy a modellnek is ahhoz, hogy feloldódjak. Lehet, hogy látszólag rutinosan megy, de mindig izgulok, hogy ki az, aki leül a kamera elé és hogy miért érzi ennek szükségét.
Jóval többet beszélgetek, mint amennyit fotózok. Vannak technikai szempontok, amik kellenek a képekhez, segítek a pózokban, de akkor kattintom el a képet, ha úgy érzem, hogy a beszélgetés során olyan fontos pillanathoz érünk, amikor az ember valami olyan őszintséget mutat, úgy nyílik meg, hogy közben megfeledkezik a pózolásról. Azt hiszem ennyi az én módszerem.
Köszönöm Nórának a bizalmat, az egyik legérdekesebb, legérzékenyebb fotósorozat volt idén az övé. Másrészt az Ő képein szépen látszik az az út, vagy folyamat, ami a fotózás elejétől a végéig tart.
