Eddig négyszer láttam az előadást. Nemrég valaki megkérdezte, nem unalmas-e ilyen sokszor megnézni egy-egy darabot. Most is csak azt tudom mondani, hogy szórakoztató, mert mindig izgalmas észrevenni az apró improvizációkat. Látni, amikor a darab megváltozik, amikor a színészek elkezdenek rögtönözni – ez szórakoztatóbbá teszi a darabokat annál, ahogy azt már előtte láttam.

Ezt a darabot a végtelenségig tudnám ismételni, mert amellett, hogy mindig történik valami, ami rögtönzésre készteti a színészeket, önmagában is a legszórakoztatóbb előadások között van. Nagy kedvencem nem csak nekem, de még sokaknak, így csak ajánlani tudom mindenkinek.

Az első előadás óta vártam a lehetőségre, hogy fotókat készíthessek a színészekről, így nagy vágyam teljesült, amikor igent mondott Bánki Gergely, Janklovics Péter és Vinnai András, aki a darab írója is.

A képek az öltözőben készültek, extrém körülmények között. Sírva röhögés közben portrékat készíteni nem egyszerű. A végén könyörögnöm kellett, hogy hagyják abba, mert Bánki Gergő kép nélkül marad, akkor viszont nem csak a nevetés miatt sírok majd. Sok kép született, rengeteg bemozdult, technikailag hibás, de azok lettek a kedvenceim, mert mind visszaadja azt a hangulatot, ahogy készültek. Azokat elteszem emlékbe, a többit nézegessétek meg, remélem tetszeni fognak!